Álláskeresés Ausztriában

Jelenleg a Császárvárosban élek és recruitinggal foglalkozom. Munkám során tengernyi önéletrajzzal találkozom és feltűnt, hogy itt kicsit mások az önéletrajzok és a motivációs levelek és egyáltalán a munkakeresés módja és a jelentkezőkhöz való hozzáállás is. Ezek pici de fontos különbségek, ezért összeszedtem pár dolgot, ami segíteni fog abban, hogy az itteni helyzetre szabd a jelentkezésed. Elsősorban a hozzám hasonló helyzetű munkakeresőknek lesz hasznos a poszt, akik jó német nyelvismerettel rendelkeznek és diplomás állásokat keresnek.

1. A recruiter itt komoly ember. Általánosságban otthon azt láttam, hogy a recruiter mindenhol egy 23 éves lány, aki egy vidéki főiskolán szerzett egy HR szakirányú diplomát és jellemzően nem, vagy alig beszél idegen nyelvet. Már látom, hogy most mindenkiben felmegy a pumpa, hogy ez milyen már hogy ilyet írok, de külön posztot tudnék megtölteni az ide vonatkozó keserédes történetekkel, szóval ezt a véleményemet most így kiteszem az asztalra. Ausztriában a recruitment egy olyan hivatás, amit akár harmincas évei derekáig szívesen csinál az ember. Itt a valóságban is a cég alapvető értékteremtőjeként tekintenek a kiválasztásra, nem csak szlogenek szintjén. Valóban odafigyelnek, kit vesznek fel és miért. Akivel jelentkezésed után kapcsolatba kerülsz, mindenképpen gazdasági vagy társadalomtudományi diplomával rendelkezik, jellemzően kiegészítő képzéseken vett részt és nagyon otthon van az aktuális gazdasági és munkaerőpiaci trendekben. Sokuknak van NLP, tréner, coach vagy egyéb végzettsége is – a recruiter pozíció itt nem egy lépcsőfok a HR Managerré válás útján, hanem egy szakterület, amiben évekig dolgoznak és elmerülnek a szakemberek.

2. Ebből következik, hogy itt rendesen megnézik és elolvassák az önéletrajzodat és a motivációs leveledet. Illetve az egyéb dokumentumaidat (több mindent kérnek be jellemzően, mint otthon, erről még lesz szó). Tudom, durván hangzik, de így van. Volt olyan, hogy amikor elfelejtettem csatolni valamit, a HR-es még aznap visszaírt, hogy legyek szíves. Tegye fel a kezét, akivel otthon ilyen megtörtént! A jelentkezéseket sokkal hamarabb kiszortírozzák, mint otthon és az egész folyamat hamarabb lezajlik. A saját jelentkezéseim döntő többségére érkezett visszajelzés. Vagy felhívtak egy első körre vagy kaptam egy emailt, hogy hát ez most nem jött össze. Ez nem csak azért fontos, mert nagyon kedves dolog, hanem mert az ember relatíve hamar telefonos interjúban találhatja magát és ezekre érdemes jól felkészülni.

3. Nem kérdeznek hülyeséget. A “3 jó és rossz tulajdonság” és a “hol akarsz lenni 5 év múlva” szintjét megugorva tényleg mindig értelmes dolgokról beszélgettünk. Nem csak azt jártuk körül, hogy miért tetszik a cég és a pozíció, hanem azt is, hogy miért érdekel a szektor. Otthon ez nem igazán szempont, de itt ha például értékesítő akarsz lenni, megkérdezik, hogy miért a telekom szektorban és miért nem máshol gondolod ezt előadni. Az egyik helyen például úgy nézett ki az interjúm második köre, hogy megbeszéltük az otthon előre kitöltött személyiségtesztem eredményeit. Mondjak példák erre meg arra, mit reagáltam hasonló helyzetben és miért? Nagyon értelmes és érdekes beszélgetés volt, az interjút vezető hölgyek tényleg törekedtek arra, hogy megtudják, hogyan viselkedem és mit szeretek csinálni. Komolyan mondom, még számomra is tanulságos volt, pár dolgot tanultam is magamról.

4. Boomol az Employer Branding. A legtöbb cégnél van felelőse a területnek, de nagy cégeknél külön csapat dolgozik a munkáltató népszerűsítésén. Ez nekünk azért jó, mert tényleg sok információt össze lehet szedni az internetről vagy fórumokról a munkáltatóról. Milyen a cég hangulata, hogy állnak a túlórához vagy a családbarát kezdeményezésekhez, inkább fiatalos és vicceskedő vagy inkább vérprofi a hangulat? Nem mindegy. Míg itthon sok cég megáll a “stabil hátterű multinacionális cég, kiemelkedő javadalmazással és karrierlehetőségekkel” háromszögnél, sokszor a cégnél jövünk rá, hogy itt bizony mindenki nagyon komolyan veszi magát vagy hogy a szervezeti hierarchia túl lapos és ez az informális hozzáállás nekünk nem ad elég támpontot. A beszélgetésben is plusz pont, ha tudjuk, milyen a cég imidzse és elmondjuk, hogy nekünk ez pont nagyon fekszik. Másfelől ez szelektálásra is jó lehetőség: míg szakmai rátermettség és a pozíció iránti lelkesedés itt is fontos téma az interjún, itt sokkal jobban körüljárjátok majd az interjún, hogy Te miért akarod ott, azt a munkát annál a cégnél.

5. Initiativbewerbung. Avagy a spontán jelentkezés egy céghez. Otthon is érdemes ezzel próbálkozni, a profik szoktak is. Itt sokkal nagyobb hagyománya van, illetve, mivel a recruiterek nincsenek annyira leterhelve, mint otthon és valóban jó eséllyel el is olvassák a jelentkezésedet. A legtöbb cég külön emailcímet vagy linket tart fenn a spontán jelentkezéseknek és nagyon-nagyon értékelik őket. Most végeztem x szakon, nagyon szeretnék Önöknél dolgozni y poziban. Ez a lényege. Igazi Geheimtipp, a recruiterek nagyon szeretik.

Egyelőre ennyit gondoltam írni a témában. Szeretnék majd írni pontosan a social recruiting osztrák platformjairól és az önéletrajzok és motivációs levelek sajátosságairól. Ha bármilyen kérdésed van, várom kommentben vagy emailben, ha tudok, szívesen adok tanácsot.