3 dolog, amit nem tudtál az időről…

…de megváltoztatja az életed.

Tudom, most mindenki arra gondol, hogy ez az időgazdálkodás téma lerágott csont. Ez szerintem is így van, de ahogy elnézem pár kollégám napi tevékenységét, úgy érzem, hogy azért még van itt mit rágcsálni. Mások biztosan úgy gondolják, hogy ez a címadás elég hatásvadász és hogy úgysem fog senkinek sem megváltozni az élete attól, hogy én itt elmondom, hogyan ossza be az idejét. Pedig nekem mély meggyőződésem, hogy az időnkhöz való viszonyunkban az egész életünkhöz való viszonyunk tükröződik. Arra szánunk pénzt, ami fontos nekünk és ez az idővel is ugyanígy van. Az önmagunkhoz való viszonyunkról sokat megtudhatunk az időgazdálkodásunk kapcsán. Elmegyek-e betegszabadságra, ha beteg vagyok, vagy inkább bemegyek dolgozni aláhúzandó, hogy a cég úgysem boldogul el egy hétig nélkülem, ezzel kockáztatván, hogy nem heverem ki a betegséget és a testemben le nem győzött de lappangó bacik miatt majd 10 év múlva rejtélyes betegségeim lesznek? Elmegyek esténként a barátnőimmel iszogatni vagy lemondom ezeket az alkalmakat, mert hagyom, hogy a munkahelyem úgy leszívja az energiáimat, hogy már élni sincs kedvem és örülök, ha otthon betolok valami egészségtelen kaját, amit hazafelé veszek és bekúszok az ágyba? Tisztelem-e annyira magamat és az egészségemet, hogy megvédjem káros hatásoktól? Ráadásul nem is könnyű ilyenkor felelősnek lenni, mert a legtöbb munkahelyen még magasztalják is a munka mártírjait: “Hát a Zsuzsi betegen is bejött, mert tudja, milyen fontos ez a projekt”. Nagyon derék, köszönjük Zsuzsi, reméljük megfertőztél ezzel az akcióval pár kollégát, ők remélhetőleg a családjukat, tényleg tapsoljuk meg Zsuzsit! Az más kérdés, hogy Zsuzsi teste, miután nem kapott elég nyugalmat és erőforrást, nem heverte ki igazán a betegséget, hanem inkább elfojtotta. Pár év múlva ezek gyulladások formáján újra felütik a fejüket, de akkor már nehezebb lesz őket kezelni, mert senki nem érni majd, hogy ez most mitől van. És az időbeosztás és saját magunk szeretetének összefüggése csak egy az időgazdálkodás sok vetülete közül.

Fontos látni, hogy a legtöbben nem tudatosan osztják be rosszul az idejüket. Valószínűleg senki nem gondolja, hogy “hát az én igényeim nem is olyan fontosak, inkább keresek pár dolgot, aminek feltétlenül alárendelhetem magam és akkor ezzel el is leszek egész életemben”. Sokan inkább egyfajta tudatlanság miatt nem veszik észre, mekkora hatalmuk és felelősségük van saját maguk ideje felett és ezzel az életük fölött is. Na, itt az ideje felébredni!

1. Az időd a Tiéd. És ugyanúgy érték, mint a pénz. Tehát ha valaki, pöcsöl veled és elizéli az idődet, az olyan, mintha megkárosítana. Ez nem annyira absztrakt, mint ahogy tűnik: a két dolog nagyon hasonlóan viselkedik. A pénzeden vehetsz dolgokat ás mindennek van alternatív költsége (opportunity cost), ami azon lehetőségek hasznossága, amelyekről lemondtunk az adott megoldás kiválasztása érdekében. Tehát amikor a pénzedet x lehetőségbe fekteted, el kell gondolkodnod azon, hogy ezért a pénzért y lehetőség mit hozna neked. Ugyanígy van ez az idővel is: ha valamit csinálsz, az mindig azt jelenti, hogy lemondasz más lehetőségekről. Ezt most nem azért mondom, hogy ezen stresszeljünk, hogy jaj, most mehettem volna moziba is és hogy megkérdőjelezzük a döntéseinket. Hanem azért, hogy tudatosodjon bennünk, hogy egyáltalán nem triviális, hogy miket csinálok meg és mikor és hogyan, hanem ezt is alakíthatjuk. Ugyanúgy, ahogy árnyalja a pénzhez való viszonyunkat ha figyelembe vesszük a döntéseink alternatíváit, az időről való gondolkodásunk is finomodik, ha tudatában vagyunk a lehetőségeinknek.

Nem könnyű úgy tekinteni az időre, mint valamire, ami a miénk. Babaként ugye mindig az volt, amit Anyuék mondtak, ha ellenkeztünk is, inkább a dacosság miatt volt, mint az időgazdálkodásról való önálló véleményünk kifejezéseként. Majd a suliban is mindig adott volt, hogy mikor mit csinálunk és igazából egyetemen illetve a munkahelyünkön kerülünk először szembe azzal, hogy akkor mit is csinálunk és hogyan. Ha valaki odajön hozzád az utcán, hogy add már neki a biciklidet, akkor valószínűleg elhajtod. Ha valaki odajön az asztalodhoz munka közben és azzal nyaggat, hogy csináld meg tegnapra, amit akar, igazából az időddel szórakozik. Ami ugyanúgy a tiéd, mint a pénzed. Vannak persze olyan helyzetek, amikor nem lehet hősködni és meg kell csinálni, amit például a főnököd hirtelen kitalált. De rengeteg olyan helyzetet látok, amikor emberek hagyják, hogy mások szétszervezzék az idejüket, csak azért mert még nem jöttek rá, hogy ez nem így működik.

Teljesen meg fog változni az életed, amint tudatosul benned, hogy az időd az tiéd és hogy te pakolgathatsz benne az eseményeket és teendőket és nem fordítva.

2. Az időd beosztható. A másik tévedés, amiben sokan élnek, hogy a dolgok egyszer csak megtörténnek a munkájukban, a mindennapokban és az életükben. Ahogy esik úgy puffan. Egészen felelős pozíciókban dolgoznak olyan emberek, akik nem is tervezik a teendőket. Ha bemegy valaki hozzájuk, akkor azzal foglalkoznak, amit az illető hoz – mindezt időkorlát nélkül. Ha megbeszélést szerveznek, nem tűzik ki a céljaikat sem az időbeli határait, hanem csak úgy beszélgetünk. Csapatukkal nem összeszedetten kommunikálnak, hanem mindig amikor velemi az eszükbe jut. Rendre a rajtuk kívül álló határidőket sem tartják be: ha valamit szerdán kell leadni, ők már kedden szólnak, hogy gyorsan küldd már át, mert épp most foglalkoznak vele. Miért nincs még kész? Ja, jó holnapra volt megbeszélve, de megcsinálhattad volna hamarabb, küldjed már. Meetingekre úgy kell külön behívni őket, az ő meetingjeiket pedig vagy megtartják vagy nem. Nagyon motiváltak és jó szakemberek is tudnak lenni, de ha beosztanák az idejüket, még jobban mennének a dolgaik, az biztos. Nem mondom, hogy így aztán nem lehet élni – csak minek, ha kevesebb stresszel és hatékonyabban is túl lehet élni a napot.

3. Az időd véges. Szinte minden más dolog, jószág vagy elvont fogalom meg tud újulni életünk során. Csak az idő nem. Ő véges. Sajnálom, hogy ezt hangsúlyozom, de fontos. Steve Jobsnak igaza van, amikor azt mondja, hogy minden döntésünket az helyezi kontextusba, hogy egyszer meghalunk. Hogy az időnk végessége az Élet legjobb találmánya, mert mindennek ez ad értéket. A szeretteinkkel vagy barátainkkal eltöltött időnek. Az estéknek, amit egy jó könyvvel és egy tábla csokival az ágyban töltünk. És a magányos budai sétáinknak. Biztosan hallottál megható történeteket arról, hogy idős korban sokan bánják, hogy nem töltöttek több időt az emberekkel és dolgokkal, amiket igazán szeretnek. Soha, de tényleg soha nem hallottam olyanról, aki azt sajnálta volna idősebb korában, hogy nem futott be nagyobb karriert vagy nem keresett többet. És Te? Pár éve megjelent egy könyv arról, mit bánnak meg leginkább az emberek életük végén – pont ehhez hasonló esetekről ír. Ebben a kontextusban az időhasználatunk a teljes élethez való viszonyunkról árulkodik. Tudom-e egyáltalán, hogy mi a fontos nekem? Ha ez megvan, adok-e elég teret ezeknek az életemben? Vannak-e halvány elképzeléseim arról, hogyan szeretnék élni 10 év múlva, jövőre vagy a következő héten, vagy csak sodródok és tengek-lenek és csodálkozom, hogy ugyanúgy szarul érzem magam?

Végül, ezt aláhúzandó itt van Steve Jobs beszéde, szerintem nagyon megható. Nem élhetünk bele tovább a világba anélkül, hogy tudatosan töltenénk el az időnket. Mert mindennek értéke van és minél hamarabb tudjuk, minek érdemes időt szentelni az életünkben és minek nem, annál kevesebb megbánni valónk lesz a végén.