A Babyboomerek

Babyboomerek – az 1945-1960 között születettek

Karrierjük: Lassú víz partot mos. Aztán kertészkedik és elvan, mint a befőtt.

A háború utáni babyboom idején születtek és egy újjáépülő, folyamatosan növekvő gazdaságba léptek, ahol addig nem látott munkaterületek jöttek létre, addig ismeretlen munkakultúrával. Itt még élt az egy-két munkahelyem van életemben koncepció, ez a generáció lojális a munkáltatójához, karrierjét lassan, kitartóan, de biztosan építi. Azért biztosan, mert ekkor azért nem kellett félni attól, hogy leépítenek vagy nem viszed semmire. A gazdaság folyamatosan nőtt a nyugaton, nagyjából 1980-ig töretlenül és ráadásul egyenlően. Tehát a gazdasági növekedésből adódó jólét a társadalom minden szintjén nagyjából egyenlően érződött. Ez egyes elemzők szerint nagyjából a Reagan-Thatcher-tengely idején alakult át azzá, hogy a válságból mindenki kivette a részét, míg a fellendülés idején inkább a tehetősek jártak jól. Ez ugyan nem egy Occupy Wall Street blog, de ez mind fontos a mi szempontunkból is. Ha az lenne, hogy ha ügyesen és kitartóan dolgozol, tuti, hogy idővel magasabbra ível a karriered, jobban keresel és idős korodra tuti, hogy lesz pénzed utazgatni és golfozni, az az emberek nagy részére motiválóan hat. Manapság azt sem tudni, hogy 2 hónap múlva csődbe megyünk-e, hogy 3 év múlva lesz-e Euró, vagy hogy fizetésképtelen lesz-e az USA. De itthon is például 2 hetente változnak az adózási szabályok (2012-es adat), a gyes/gyed és a nyugdíj számítása is. Szóval az ember meggondolja, hogy csütörtökök este van-e értelme lelkesen dolgozni, vagy inkább elmenjek kocsmázni és a bokorba’ csókolózni. Az ő vállalataik erősen hierarchikusak, munkaköreik nem követelnek meg annyiféle soft-skillt, mint manapság és jól körülhatárolt felelősségkörökkel dolgoznak. Feltűnő, hogy nem akarnak nyugdíjba menni, közülük sokan tolják ki a nyugdíjukat illetve dolgoznak mellette.

És itthon? Ez az a generáció, akiknél “nem volt munkanélküliség” és az emberek nagyjából egy munkahelyen élték le az életüket érdembeli verseny nélkül. Ez a generáció volt viszont az is, amelyik a munkahelye utáni második műszakban, otthon, a hobbikertben vagy egyéb fusimunkával terhelte le magát. Ők megtanulták, hogy nem kell mások dolgába ütni az orrukat és hogy nem mindig úgy csináljuk a dolgokat, ahogy az értelem diktálná. Ugyanakkor ez a generáció az is, amelyik a legvidámabb barakkban viszonylagos gazdaságban élt cserébe azért, hogy nem lázadozik és nem pampog. Az anyagi javakhoz való viszonyuk is itt gyökerezik: ha sokat dolgozol, vehetsz magadnak egy Lehet hűtőt és kólát, és 10 év múlva lehet egy kis Trabid. Ők relatív jólétben élnek a háborút megélt generációhoz képest, a farmerhez és arckrémhez nehezen jutnak hozzá, a fogyasztás nem természetes számukra, hanem jutalom. Aki nem hiszi, kérdezze meg az Anyukáját, milyen volt banánért és bárányhúsért sorba állni karácsony előtt.

Generáció-e? A generációkkal foglalkozó elméletek szerint több dolog kell ahhoz, hogy egy társadalomban az azonos korúak generációvá szerveződjenek. Ilyen elem a fiatalkori vagy kamaszkori erős és meghatározó élmény. Illetve a szülők elleni természetes lázadás világnézeti formát kell hogy öltsön. Ha egyenként mindenki harcol a szüleivel, az természetes. Akkor lesz ez a lázadás közösségszervező erejű, ha a társaság egységesen és közösen támadja szülei világnézetét. Az USA-ban ilyen élmény volt a vietnami háború, de a nagy rendszerváltások és forradalmak is mind ilyen élmények. A harmadik szükséges faktor pedig a közös és megszemélyesíthető ellenségkép. Az ellenségkép (vagy legalább a másokról alkotott kép, akiktől elhatárolódunk: a “nem-mi”) minden csoport létjogosultságának az alapja és a generációs élményhez is nélkülözhetetlen. A babyboomerek az Egyesült államokban és Nyugat-Európában, de Magyarországon is generációvá tudott szerveződni. Itthon ezt a generációt az államszocializmussal való szembehelyezkedés jellemezte.

Mindenesetre ők azok, akik nem értik, ha a gyerek Social Media Manager akar lenni vagy formatervező. Amikor ők pályát választottak sokkal kevesebb, de biztosabb lehetőség közül választottak, őket nem nyomasztotta a bőség zavara. Ezért nem is értik, hogy minket miért nyomaszt. A CVt mint jelenséget közülük kevesen értik, azt meg végképp nem látják, hogy lehet ennyi időt “az interneten” tölteni. Ők az Y generáció szülei és valószínűleg ők értik legkevésbé a “mai fiatalokat”.