Unikornisokról és egyéb generációkról

Az utóbbi évek egyik legkreatívabb cikke szerintem az, amelyikben kiderült, hogy a mai generáció tagjai kis unikornisoknak képzelik magukat, melyek szivárványokon ugrándoznak. Ez úgy érzem, mindannyiunk lelkének mélyéről szólt, bár nemigen vallottam be így magamnak ezt eddig, de én is egy kis unikornisnak kézelem magam olykor. Milyen lesz tehát az, amikor a kis unikornisok és az ő szivárványaik ellepik a munkaerőpiacot? Az Y=unikornis generáció szemére vetik, hogy nem lojálisak, lusták, nem hajlandóak annyi munkát fektetni a karrierjükbe, mint az elődeik, nyafognak, ha nem elég érdekes a munkájuk, és olyasmiket szeretnének, ami például “lelkileg kiteljesítő” munka. Tényleg, ki érti már a mai fiatalokat…

Kevéssé van értelme egy teljes generációról általánosságok szintjén beszélni, de sokan csinálják, így most én is megpróbálom. A történelmi és gazdasági háttér milyenségéből következtetni lehet a generáció szocializációs körülményeire és közös élményeire, enélkül igazából csak az általánosítgatások szintjén mozog minden elemzés. Az Y generációról is több cikket olvastam például, mely kifejti, hogy lusták és rosszak a kommunikációs készségeik. Itt azért eszembe jut pár dolog, ami ezt kontextusba helyezi.

1. Már annyi pedagógustól hallottam, hogy a mai diákok évről-évre butábbak, hogy megkérdeztem Anyukámat, aki pedagógus, hogy ez pontosan hogyan is van. Persze azt mondta, hogy ez nettó hülyeség.  A felnövekvő generációk egyre kevésbé motiválhatók a hagyományos tananyaggal és a tudásuk egyre növekvő hányadát már nem a suliban szerzik meg. A tudásuk pedig sokkal sokrétűbb, mint korábban, hihetetlen dolgokat tudnak például IT-téren és online. És már a hobbijaik sem a sport-zenesuli-nyelvtanfolyam háromszögben mozognak.

2. Arisztotelész írja valahol a “mai” fiatalkoról, hogy rettenetesek, nem tisztelik a szüleiket, maguknak akarják a kajából a legjobb falatot (!) és nem tisztelik eléggé a közösség hagyományait. Vagy az ókor óta egyre rosszabb a helyzet, vagy arról van szó, hogy minden generáció egy kicsit másnak látja a többi generációt és értetlenségében társadalmi elméleteket alkot a többiekről. Szerintem inkább ez utóbbi.

Ami keretbe foglalja ezeket a generációs elméleteket, az a történelmi, gazdasági, és társadalmi kontextus. A nagy generáció a korlátlan gazdasági növekedés idején lépett a munkaerőpiacra és közös élményük volt a nagy társadalmi rendszerek elleni lázadás és a folyamatos gazdasági és tudományos fejlődésbe vetett hit. Az X generációnak arra is volt lehetősége, hogy mindent még hamarabb érjen el, képzettebbek voltak minden korábbi generációnál és ekkor törtek be a  nők tömegesen az üzleti életbe. Az Y generáció az első generáció, mely már igazi pazarló jólétben nőtt fel. Most azt hiszed, hogy nem, de mondd már meg a Nagynénédnek, aki 15 évet várt egy Trabantra, hogy új iPhone 5-öt akarsz, mert a régi már ócskavas és írd meg kérlek kommentben, hogy mit reagált. Az online világba pedig belenőtt, nemcsak lohol utána, mint a többiek. Igazi generáció-formáló élményekkel nem rendelkezik, a jólét számára természetes illetve nem annyira fontos, mint az előző generációnak.

Részletesen is írok majd a generációkról, egyelőre ennyit bocsátanék előre értelmezési keretként. Egy érdekes videót csatoltam, mely összefoglalja, mitől más egy generáció, mint a többi és ráadásul motiváló is. Utána kedved lesz kiszaladni az irodából és megvalósítani önmagad – take care!