Az, hogy hülyeség. Alaposan utánajártam a témának és az derült ki számomra, hogy nincs olyan fizikai törvény, amely szerint bármi rövidebb ideig tartana, ha közben mást is csinálunk. Pedig alaposan feltúrtam az internetet és a fizikus barátomat is megkérdeztem. There is no such thing.
Persze már az elején gyanús volt a dolog. Rendre olyan álláshirdetésekben elvárás, ahol azt szeretnék, ha terhelhetőek, nagy teherbírásúak és megoldásorientáltak is lennénk, amellett, hogy szeretjük a kihívásokat. Aki sok ilyet látott, tudja miről van szó, de nehéz kivédeni az ilyen elvárásokat, ahol igazából arról van szó, hogy olyasvalakit keresnek, aki a) készség szinten tud az időben utazni vagy le tudja olykor állítani azt, vagy b) nem rendelkezik magánélettel, ezért hajlandó állandóan dolgozni. Most hogy melyik a gyakoribb, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de azért pár dolgot még elmondanék multitasking témában.
1. Az emberek nagyon kis része tud igazán több dologra egyszerre odafigyelni. Egyes kutatások szerint az emberiség 1-2%-a, akinek az intellektusa kifejezetten igényli a változatosságot és aki kifejezetten jobban teljesít, ha megosztja a figyelmét több feladat között. Mások azt állítják, hogy ez az 1-2% is jobban teljesít, ha egyszerre egy valamire koncentrál, csak annyira nehezükre esik, hogy ezért azt hiszik magukról, hogy ők jobban teszik, ha multitaskingolnak.
2. Nagyon valószínű, hogy abba a nagy csoportba tartozunk, akik egyáltalán nem tudnak párhuzamosan több dologra koncentrálni. Az agyunk ugyanis csak egy dologra tud igazán odafigyelni, ha több dolgot kell egyszerre csinálnia, akkor csökken a hatékonysága. Ilyenkor kicsit lassabbak vagyunk és jóval többet hibázunk. Persze többen érzik úgy, hogy nagyon ügyesen tudnak egyszerre mosogatni és közben régi Showder Klub részeket hallgatni. Én ebben például nagyon profi vagyok. Ezek ugyanakkor alacsony komplexitású tevékenységek, a munkánk pedig jellemzően komplex. Ha igazán meg akarunk csinálni valamit, akkor érdemes a teljes figyelmünket a feladatnak szentelni.
Olvastam valahol, hogy a multitasking egy eufemizmus arra, hogy csináljunk minél több dolgot gyorsan de rosszul, mert úgyis mindegy, hogyan dolgozunk. Én azt vettem észre, hogy leadási határ előtt 3 órával hirtelen elmaradnak a párhuzamos feladatok és csak a legfontosabbra koncentrálunk – ösztönösen tudjuk, hogy így vagyunk a leghatékonyabbak. Amikor igazán sürgős valamit befejeznem, én például a dolgozós zenémet is kikapcsolom, hogy semmi ne terelje el a figyelmemet. Bár az elmúlt évek management illetve munkapszichológiai témájú kutatásai egyértelműen kiállnak a multitasking káros volta mellett, valahogy mégis olyan népszerű. Miért lehet ez? Azért, mert nem magunknak találjuk ki, hogy így dolgozzunk, hanem jellemzően a vezetőinktől halljuk ezt a tippet, amikor arra panaszkodunk, hogy sok a munkánk és nem bírjuk el. De rájöttem az évek során, hogy ilyenkor valójában ezt mondják: “Igen, értem, hogy sok a dolgod , de nem tudok/ akarok ezzel mit csinálni, mert nem vagyok egy jó leader (se a know-howm, sem a skilljeim nincsenek meg hozzá, ez van) illetve nem vagyok tisztában a modern management irányelvekkel és gőzöm sincs, hogyan kell hatékonyan dolgozni vagy akár a csapatomat motiválni, és nem is várja el tőlem senki, hogy fejlesszem az embereimet, engem meg nem érdekel, mert van egy szép Audim, pont nem érdekel, hogy veled mi van…ettől függetlenül ugye kész leszel határidőre?”
Szerencsére, az időmet én osztom be, a laptopom pedig nem árulkodik. Igyekszem ennek jegyében pontosan, szépen dolgozni, ahogy a versben a csillag, és ezt mindenki másnak is szívből ajánlom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: